Névadónk

SZENT PIROSKA – ISKOLÁNK VÉDŐSZENTJE

A magyar történetírásban ritkán találkozunk Szent Piroska alakjával. Ez bizonyos szempontból érthető is, hiszen Szent László király leánya korán elkerült Magyarországról. 15 éves korában már a bizánci udvarban találjuk, hogy ott készüljön fel a Alexiosz (Elek) bizánci császár fiának, Ioannésznek (Jánosnak) menyasszonyaként a császárnéi hivatásra.

1. Szent Piroska gyermekkora

Szent Piroska édesapját, Szent László királyt 1077. április 24-én Pozsonyban választották királlyá. Szent László király alatt Magyarország megerősödött, az ország területén belül rendezett viszonyok alakultak ki. Nevéhez fűződik Szent István király szentté avatása (1083), illetve a Szabolcsi zsinat megtartása (1092). Ez utóbbi esemény határozatai tanúskodnak arról, hogy országunkban a keleti kereszténységnek ekkor még erős hatása volt. Ugyanis, ezen a zsinaton rendezik a papok nősülésének szabályait a görög egyház szokásai szerint, illetve rögzítik a nagyböjt kezdetének idejét, ami ugyancsak a keleti hagyományokat erősíti meg. (Nem hamvazószerdán, hanem a vajhagyó vasárnap utáni hétfőn kell a nagyböjtöt kezdeni.)

Szent László külpolitikájában is jelentős eredményeket ért el. Legyőzte az országra törő kun és besenyő seregeket. Fontos szövetségeket kötött a környező népekkel.

Piroska valószínűleg 1088-ban született.[1] Édesanyja rheineldi Adelheid, Rudolf német ellenkirály leányának gyermeke volt. Neve, a feltételezések szerint, nem Piroska volt eredetileg. A keresztségben édesanyjának Adelheidnek nevét kaphatta, de hajának színe miatt a ragadványnevével, „Piroskával” ( azaz „kis piros”) említik a magyar krónikák.[2] Ez erősíti meg a Hágia Szófiában fennmaradt mozaik ábrázolásának hajszíne is.

Szent László halála után (1095), leánya, Piroska a királyi udvarban maradt, ahol az utódkirály, Kálmán gondoskodott neveltetéséről. Kálmán király udvarában a kornak megfelelő neveltetésben részesült az árva herceg kisasszony. Megtanították írni, olvasni és minden olyan ismeretre, amelyek a korabeli szellemi elitet jellemezte. Taníttatása során vált fogékonnyá a tudományos eredmények befogadására, mely majd nagy szerepet játszik későbbi életében. Ugyanakkor, gyermekkorában kapja hitének csíráit is, amely lehetővé tette számára azt, hogy felnőtt vallásosságát nem pusztán az imádságban, hanem a családi életben és a szeretetszolgálatban is messzemenően megélje, megvalósítsa. Méltán lehet ő példaképe a mai keresztény fiataloknak is. A tanulásban és a hitben való előrehaladás alapozza meg a felnőtt lét boldogságát és tetteit. Ugyanakkor példaképe lehet a keresztény édesanyának, feleségnek és a közösségért élő keresztény embernek is.

2. Szent Piroska házassága és családja

Alexiosz bizánci császár a magyarokkal való szövetséget házassággal szerette volna megerősíteni, ezért Magyarországra küldte Eumathiosz Philokalész hadvezért, hogy fia, Ióannész számára kérje meg egy magyar hercegnő kezét. Így esett a választás a királyi hercegnőre, Piroskára, aki akkor 15 éves volt. A hadvezér magával vitte Bizáncba a menyasszonnyá lett Piroskát.

Bizáncban Eiréné (Irén) névvel említik. A név jelentése: „béke, békesség”.

Ioannész és Piroska házasságkötésére 1105-ben került sor. Házasságunkból nyolc gyermek, négy fiú és négy leány született: Alexiosz, Mária, Andronikosz, Anna, Izsák, Theodora, Mánuel és Eudokia.  Az első két gyermek iker volt. A nyolc gyermek közül öten még Szent Piroska életében elhunytak. Alexiosz (Elek) fia, haláláig, társcsászára volt édesapjának, Ióannésznek. Másik fia, Mánuel, pedig  édesapja után bizánci császár lett. (Az ő udvarában nevelkedett II. Géza magyar király fia, a későbbi III. Béla.)

Ióannészt 1118-ban császárrá koronázták; neje pedig méltó császárné és segítő hitves lett, aki elődei közül kitűnt az államügyekben, a gazdasági életben és a szeretetszolgálatban való jártasságával is.  

3. Szent Piroska császárné művei

A bizánci császár feleségeként nem pusztán a családjának élt, hanem a birodalom minden tagja iránt elkötelezett anya volt. Életének legjelentősebb műve volt a Pantokrátor monostor és a hozzá kapcsolódó intézményrendszer alapítása, tervezése és megépítése. Sokak szerint ezzel az alapítással évszázadokra megelőzte korát.[3]

A császárné Konstantinápolyban (Bizáncban) először egy templomot emeltetett a Pantokrator (Krisztus, mint a mindenség Ura) tiszteletére, majd a templom köré, férjének tudtával, beleegyezésével és anyagi segítségével kolostort, kórházat, öregotthont és háborús rokkantak menhelyét hozott létre. (Ez az intézményrendszer Szent Piroska halála után, vélhetően az ő akarata és tervei szerint iskolával, árvaházzal és volt prostituáltak menhelyével bővült az 1140-es években.)

Ennek a csodálatosan sokrétű intézményrendszernek az építése 1130 körül kezdődött el Nikephorosz építőmester vezetésével. A munkálatok első fázisában az intézmény „gondozó-rendszerének” megteremtése történt: elkészült egy hármas templom, a már említett Pantokrátor templom és a hozzá kapcsolódó Szent Mihály templom és a Máter Eleusza (Kegyes Istenszülő) templom. A templomokhoz kapcsolódó két kolostorban kaptak helyet azok a szerzetesek, akik a különböző intézményekben ellátták a szükséges feladatokat (templomi szolgálatokat, betegápolást és gyógyítást, konyhai szolgálatot, öregek gondozását, karbantartási feladatokat, stb.). Ők több százan voltak.

 

A Pantokrátor kolostor ma

Az épület komplexum mintegy 25 hektáron helyezkedett el. Piroska és Nikephorosz parkokat, tavacskákat és mesterséges folyócskákat is tervezett az épületek közé. A kórházi ellátás korát meghaladóan volt megszervezve: külön betegellátó osztályok voltak. (Ma ezeket így nevezhetnénk: sebészet, nőgyógyászat, szemészet, belgyógyászat.) Volt járó beteg rendelés , a szobákat fűtötték, az épületeket mosdókkal és illemhelyekkel látták el. A kórházi osztályokon éjszakai ügyelet-rendszer működött. A Pantokrátor kórházban vezették be a kórlapírást, a betegvizsgálat kötelező előtti kézmosást is.[4]

Az épület együttes elkészülte és felszentelése csak Piroska halála után 1136-ban történt meg. Ioannész ekkor felesége emlékére dús javadalmakkal látta el az intézményt, s tovább építette, fejlesztette azt.

4. Szent Piroska halála és kultusza

Piroska élete utolsó időszakában szerzetesnő lett, a Xené nevet vette fel. Ez a név „idegent” jelent. Lehet, hogy név választásában származására utalt. 1134 nyarán halt meg. Egy bithüniai hadjáratra kísérte el férjét, ahol fertőző betegséget kapott.  „Magával vitte lelkem felét” – írta férje, János császár, mikor felesége elhunyt. Nagyon jól kifejezi ez a mondat, hogy mennyire példás házasságban éltek harminc éven keresztül.

Piroskán, akaratának megfelelően a Szent Mihály templomban temették el. Később férje és több császár is itt kapott végső tisztességet. 1453-ban a törökök a sírokat feldúlták és kirabolták. Jelenleg Szent Piroska szarkofágja a Hágia Szófia előcsarnokában található.

 A keleti egyház nem sokkal halála után már szentként tisztelte. Ünnepét augusztus 13-án, halála napján ünneplik.

 

           



[1] Születésének időpontja nem teljesen tisztázott. Egyesek 1084-re teszik születését. (Például: Józsa László: Árpád-házi királylány (Piroska 1084-1134) a Pantokrator kolostor és intézményeinek létrehozója, 2011.)

[2] Vajay Szabolcs, TURUL, a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Országos Levéltár és a Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság Közlönye, B8udapest, 2006, 32-37. o.

[3] Bővebben lehet erről olvasni Józsa László tanulmányában.

Áprád-kori királylány (Piroska 1084-1134) a Pantokrátor kolostor és intézményeinek létrehozója, 2011. (In.:  A középkori medicinától a romantikus medicináig)

[4] Bővebben Józsa László tanulmányában